Kevés dolog van, ami belga szívünknek olyan kedves lenne, mint a gofri (erre a posztra az Asszony inspirált, így a sört most nem részletezem). A gofri olyan, mint a kurtizán mesterség: bár a formája változik, a lényege, az erkölcstelenség iránti szimpátia és az állatias vágyakra építő egyszerű marketing változatlan.
Természetesen mi is igyekszünk fölfedezni a gofriban (belga habitus illetve származás alapján vagy gauffre, vagy waffel) rejlő egészség-károsítási lehetőségeket, és fölkerestük azokat a helyeket, ahol a szakirodalom szerint érdemes megkísérelni a gofrievés általi öngyilkosság elkövetését. Szemben a brüsszeli utcákon tobzódó turista hordákkal, egy igazi belga nem ad-hoc módon repeszti meg a zsigereit a vajas-lisztes-tojásos-tejes-cukros masszából autós gumiszőnyeg formátumra sütött édességgel, hanem szisztematikusan, a napszaknak, a bolygók és a gasztroenteorológusok együttállásának megfelelően választja ki hol tesz kárt a hasnyálmirigyében.
Az liége-i (kelttésztás, sűrübb, epegörcs esélyes) és a brüsszeli (lágyabb, könnyebb tészta, amit hogy ne maradjon le, gyakrabban cuffantanak meg tejszínhabbal, csokival, sziruppal, disznózsírral, szalonnapörccel, sózott heringgel)  alaptípusok kaphatóak általában a brüsszeli utcákon. De a vájt-gyomrúak ismerik még ezeken kívül olyat, hogy flamand, namur-i, meg ilyesmik, amelyek eltérhetnek mind alapanyagban, mind állagban, mind ízesítésben. És ezek csak a belga alaptípusok, mert ugye amerikai ipari kémek ellopták a recepteket, azóta eszik az amcsik az “amerikai palacsintát” juharsziruppal és ropogós bacon szeletekkel, amely önmagában olyan perverzió, ami jelentős részben magyarázhatja az amerikai társadalom sikerességét.
A belgává válás útján mi is eljutottunk arra a pontra, amikor megvettük az elő családi méretű (2x2-es mátrix) gofrisütőnkket, azóta a hétvégi reggelik egyik gyakori, fajsúlyos szereplői a különféle gofri variációk. A mai alkotás az Asszony kreativítását dicséri: máklisztes gofri, amit azért ízlés szerint megbolondítottunk csokipudinggal. De volt már mangós, banános, alap-brüsszeli lekvárral, stb.
Érdemes megfigyelni az egyik gofrin látható egészséges kismajom fogazatból származó lenyomatot - ez a minimális veszteség amit a gofri másfél méteres mozgatása során elszenved.
És hát a végeredmény:

Még egy kis kiegészítés a mai napra: Samu fiamból előtört a főállású önsorsrontó. Reggel az ágyon tigrisbukfencezés közben képenrúgta magát (erre azért nem sok ember lehet képes), majd az ebédre várakozás unalmát elűzendő egy karton dobozból próbált géppuskaállást kifaragni és közben majdnem levágta a bal mutatóújját egy ollóval. Az alant látható emberi roncs rettenetes üvöltése miatt elrendelt evakuációt azóta lefújták Brüsszelben, az emberek visszatértek a lakóhelyükre és immár békésen lebeg a mákos gofri illata a város felett.