Hát nem. Nem akarja a belgák istene, hogy nekünk rendes, szélessávú, 21. századi netünk legyen. Nem elég, hogy a fiamnak franciául írnak be az ellenőrzőjébe, (amiről először azt hittem, hogy csak valami vicces hírlevél, úgy híjják, Journal de Classe – na nem a fiamat, hanem az ellenőrzőjét) – de azt írták bele, hogy a srác Zorrót játszott és közben galád módon eltörte az osztálytársa vonalzóját (mert mi ugye előrelátó szülők lévén masszív fa vonalzót vettünk a gyereknek, aminek ugyan összetoszta az élét, így vonalzónak már nem jó, de kardozni még remekül lehet vele), ráadásul a nettelenség miatt is meghág engem az ideg.
Ott hagytuk abba a belgacom szagát, hogy hoztak nekünk egy csomagot. Este kinyitom, van benne modem + dekóder (?) + távirányító meg vagy 60 méter antenna és LAN kábel + aprólék. A kísérőlevélből kiderült, hogy ez a második (tudjuk még követni, kezit csókolom?) azaz a telefonos rendelésem alapján kiszállított cucc. Kell nekem, mint egy falat kenyér, össze is dugom még fürdetés előtt, de hát mit remél apuka? A VDSL modem jelzi a kapcsolatot, de egy kóbor bit sem esik ki a kábelnek a hozzám közelebb eső végén. Szerintem másnap kiment a belga járványügy, mert álmukban több százan egyszerre kezdtek el csuklani a belgacom dolgozói, közeli hozzátartozóikkal egyetemben.
Szokásos telefon másnap, 15 perc vidám belga tánczene, operátor – mi a répa van? Hát ugye a service még nem aktív (miért nem?), amíg ki nem jön hozzánk a technikus, tessék várni türelemmel, inni a sört meg szedni rá dilibogyót, aztán jó lesz, megteccik látni. Közben viszont a prepaid kártyámról nagyon fogyott a pénz, kérdeztem, hogy nemelehetne-e legalább a telefonkártyámat eljuttatni – aktiválni és akkor nem kéne vennem még sok pénzekért szolgáltatást a konkurenciától? Nagyon jó ötlet, mondták, kedves belga kolléga, nemhiába, tehetséges gyerek maga, de persze csak úgy nem lehet, illetve egyszerűen nem lehet. Csak ha elmegyek egy belgacom shopba, kérek egy kártyát és elintézem a shop assistant-okkal, hogy valahogy hozzávarják azt a kártyát a meglévő ügyfélszámomhoz, közben magam köré locsolom egy lefejezett fekete kakas vérét, a kiharapott szemét meg a bal vállam fölött nyugat felé hátraköpöm, akkor, talán.
Kezdtem magam rászánni, hogy bár nem kaptam vallásos nevelést, hátamra veszem a keresztet, fejemre a töviskoszorút, de ha a belgacom akarja még a tökömre is kötök egy rózsaszín masnit és bemegyek a shopba SIM kártyát kuncsorogni, amikor kaptunk egy marék levelet a belgacomtól. Benne egy SIM kártya, egy MICRO SIM (???) meg internet előfizetéshez username / password és egy idáig ismeretlen ügyfélszám mindemellé. Természetesen kipróbáltam, a SIM kártya nem működött, az internet pláne nem, és a dátumok alapos elemzésével rájöttünk, hogy az a sok szutyok amit a kezünkben tartunk az az első, interneten megtett rendelésünkhöz kapcsolódik. AMIRŐL SEMMILYEN VISSZAJELZÉST NEM KAPTUNK, AMIT NEM TALÁLTAK MEG AZ ÜGYFÉLSZOLISOK, AMINEK MÁR HETEKKEL KORÁBBAN MEG KELLETT VOLNA JÖNNIE – MEGJÖTT. De mindhiába, mert a másik rendeléshez tartozó modemmel természetesen NEM működik ez az előfizetés, nincs net, csak sör meg csoki.
Másnap kijózanodtam, föltakarítottam az előző esti dühöngésemnek áldozatul esett berendezési tárgyak képezte törmeléket, a nagyfiúval együtt megtanultam leírni franciául a csütörtököt (jeudi – bár mondani már régen megtanultam). Minthogy képtelen voltam rávenni magam egy újabb telefonbeszélgetésre, elmentem délután a shopba, kiálltam azt a 20 perces sort, amitől a netes és telefonos ügyfélszolgálat lett volna hivatott visszatartani és utána elmeséltem életem történetét a nagyon kedves és megértő eladónak. Közben kisebb zavar tört ki a boltban mert a nagyobbik fiam koreai félautomata csirkeetető gépnek programozta át a kiállított überdrága csúcs Samsung mobilt, és persze akkor is zavar támadt az erőben mikor a kisebbik fiam 120 decibellel visítva próbálta előbb elvenni a Samsungot a nagyobbik fiamtól (ő cicavakaró automatát, esetleg kőbaltát, vagy Kalasnyikovot akart csinálni belőle), majd a vállamon ülve, sikítva próbálta lepüfölni az ügyfélpultra fölrakott irataimat. Végül abban maradtam az eladóval, hogy megadta az emailcímét (IGEN, irigykedjetek, egy vagyok a kiváltságosok közül, akik tudnak emailt küldeni a belgacomnak!!!). Másnap leírtam a sztorit, elküldtem a srácnak aki legnagyobb meglepetésemre egy nap múlva válaszolt. Igen, két rendelést vettek föl nekem, bár a cím és a név stmimmelt, tehát ez így lehetetlen, de megtörtént. Hallelúja!!! Az egyik ügyfélszámomat eldobták, (amelyiknek a modemje nálam volt). A telefonomhoz, bár van nálam egy SIM kártyájuk, inkább adnak egy másikat – mert azt ami nálam van, nem tudják azonosítani (mondjuk nem is voltak nagyon egyedi arcvonásai a kártyának, az igaz…), menjek érte az újért, a BASE szám transzfert meg elindítják izibe. Mondom, jó (de még mennyire jó, gondolhatjátok), de ugye nem lesz olyan, hogy a meglévő BASE előfizetésem MÁR nem, az új meg MÉG nem működik. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, dehogy, a transzfer az 3-4 nap, addig menjek el a kártyáért. Mondanom sem kell, másnap a telefonom kieresztette a gépolajat, kirajzolt egy gofrival kibelezett, BASE SIM kártyával tarkónlőtt hegyi muflon bal szemén áthatoló csokibonbont és nem volt többé hajlandó csatlakozni semmilyen hálózathoz, míg délután be nem trappoltam a boltba a belgacomos kártyámért. Végül is, fél nap out of service egy mobilnál nem olyan rossz, ahhoz képest, hogy hetek óta nincs netünk.
Ja, vissza a technikushoz, mivel ez másik megrendelés (nem a második, amihez kaptunk már időpontot, vilike?), új dátumot kaptunk, na persze nem korábbra, hiszen. Közben megjött az első megrendeléshez tartozó modem is, ami persze szintén nem működik míg nem simogatja meg a buksiját egy szakember. Végül is eljött a nagy nap, meg a technikus, aki ugyan késett egy fél napot, de hát azért van az embernek egy áldott türelmes felesége, hogy ne belezze ki a szerelőket, még ha a telefonon többször kitolt, módosított időpontot késik is le. Mondjuk a technikus legalább nem döfte bele a porszívó csövét a bőr ülőgarnitúrába, mint a nagyobbik fiam, így az asszonyt se sikerült nagyon fölidegesítenie, nem volt emberhalál.
Azért elég közel került a modemmel való agyonveretéshez, UTP kábellel való felakasztáshoz és a tökeinek a levesbe való belefőzéséhez a technikus, mikor kiderült, hogy a kulcs, amit hozott nem nyitja a belgacom szerviz fülkéjét a házban, így aznap sem lett internetünk. Másnap már magától hívott a belgacom, hogy közölje, szívesen adnak új időpontot, mert ne higgyük, hogy nem szeretnek minket, hiszen szeretnek, mint galamb a tiszta búzát, csak olyanok, mint a Basmala (ejtsd Baszmala, a fiam osztálytársnője), a szeretetüket úgy fejezik ki, hogy végigvernek rajtunk egy ugráló kötéllel. Én várjam őket türelmesen még 10 napig net nélkül, közben borogassam a fiam első komolyabb szerelmi afférjának a nyomait, és minden klappolni fog, meglátom, nincs para.
Szereztünk hát a karbantartóktól egy új – működő kulcsot a belgakomos helységhez, a fiam meg közben átpártolt Manuelához aki szelídebb és ad gumicukrot. Asszem nem túl állhatatos fajta a srác, ráadásul lelki beteg lesz ha megverik a lányok. Én bizakodó vagyok, holnap jön a technikus, várjuk nagyon, az asszonyt meg megtanítottam, hogyan vágja át az ínszalagját a technikusnak egy törött tengeri kagylóval ha úgy próbálna elmenni, hogy nem működik a net. Holnap, lesz netünk, én érzem. De ha nem, akkor sincs semmi baj, mert vettem egy csomó belga sört, ott hűl a hűtőben.
Ja, nem is mondtam, már félpályánál járok a CORA sör részlegén, ha nem számítjuk a gyümölcsös söröket, meg a szezonális / karácsonyi sörkülönlegességeket… Na jó, ha számoljuk, akkor még csak 15%, de szeretem a kihívásokat J
